Autófelszerelés Blog

Manapság természetesnek vesszük, hogy télen-nyáron, hóban-esőben, éjjel-nappal bárhova útnak indulhatunk autóval, ez az állapot azonban egy hosszú fejlődés eredménye, az első automobilok idejében egészen más volt a helyzet. Éjszakai utazásra évszázadokon át csak a legmerészebbek vállalkoztak, hiszen közvilágítás még a nagyobb városokban sem létezett, nemhogy az azokat összekötő utakon, amelyek minőségét természetesen nem lehetett egy napon említeni a mostani aszfaltozott országutakéval.

Elérkezett a várva várt ünnepi időszak, hamarosan ajándékok kerülnek a karácsonyfa alá, majd kezdődik az év utolsó és egyben leghosszabb éjszakája, amikor átbulizzuk magunkat az új évbe. A december azonban nem csak kellemes dolgokat tartogat számunkra, a hideg és a korai sötétedés mindenki életét megnehezíti, és ez alól az autótulajdonosok sem kivételek. Különösen azoknak van nehéz dolguk, akik korán járnak munkába, a sötét mellett ugyanis sokszor a lejegesedett szélvédővel is meg kell küzdeniük, mire útnak indulhatnak. Az autófelszerelések.hu összegyűjtött néhány hasznos tanácsot, amelyek segítségével enyhíthetünk vagy akár meg is szabadulhatunk ettől a kellemetlenségtől.

Megérkezett a síszezon, aki teheti felszereli a síléctartót a kocsira, nyakába veszi a családot, és indul egy kis téli kikapcsolódásra. Mivel a magyar síkedvelők legnépszerűbb úti célja a szomszédos Ausztria, az autófelszerélesek.hu csapata összeszedte, melyek azok az apróságok, amikre minden autósnak oda kell figyelnie, ha a sógorokhoz látogat.

Az utazás ma már a szabadidő aktív eltöltésének egyik legnépszerűbb és legelterjedtebb módja, de nem volt ez mindig így. Évszázadokkal ezelőtt az utazás csak a gazdagok és a nagyon bátrak privilégiuma volt, nem véletlen, hogy Marco Polo kultikus figurává nőtte ki magát, amiért volt mersze ellátogatni a kutyafejű tatárok és egyéb barbár keleti népek birodalmába. Később, amikor a világ ismertebbé és biztonságosabbá vált, az utazás népszerűsége is fokozatosan nőtt, a kényelmetlenségek azonban sokakat elrettentettek.

Az autó manapság már nem egyszerű kényelmi eszköz, hanem a mindennapok elengedhetetlen része. Aki megszokja a használatát, az hajlamos komoly életszínvonal-romlásként megélni, ha akad olyan nap, amikor szerviz, vizsgáztatás vagy bármi más okból kifolyólag nem ülhet bele. De nem volt ez mindig így, az autózás hőskorában, a 20. század elején az automobilok kimondottan nyári járműnek számítottak, épeszű ember meg se próbált havas utakon ügyeskedni velük.

2015-ben a világ egyik legnagyobb olaj- és gázvállalata, a BP – vagy más néven British Petroleum – közzétett egy jelentést, amelyben a jelenlegi kitermelési szint mellett 52 évre elegendőnek saccolja a Föld kőolajtartalékát. Némi fejszámolás után megállapítható, hogy 2067-ig nem kell aggódnunk. Vagy mégis?

Hajlamosak vagyunk a bal oldali közlekedést úgy kezelni, mint az angolok különcségének és makacs hagyománytiszteletének ékes bizonyítékát, pedig a kérdés ennél valamivel árnyaltabb, és számos érdekességre bukkanhatunk, ha jobban megvizsgáljuk.

Vannak dolgok, amelyek annyira hozzátartoznak az életünkhöz, hogy eszünkbe sem jut elmerengeni azon, milyen lenne az élet nélkülük, vagy hogy mennyi mindennek kellett történnie ahhoz, hogy a hétköznapok ennyire szerves részévé váljanak. Tudja bárki, mióta számít a mindennapi rutin részének a fogmosás, ki találta fel a kanalat, vagy hol jelent meg az első papír-zsebkendő? Valószínűleg ugyanez a helyzet az autók csomagtartójával is. Mivel manapság már nincsenek olyan modellek, amelyekben ne lenne valamekkora méretű csomagtér, nem gondolkodunk azon, vajon hogyan oldották meg a csomagszállítást az első automobilok idejében. Pedig a ma ismert csomagtartók egy több száz éves fejlődéstörténet eredményei.

Sokáig csak városi legendának tartották, a GPS-eszközöknek és a mindenki számára elérhetővé vált mobilos applikációknak köszönhetően azonban ma már bárki meggyőződhet róla, hogy őt is átverte-e az autógyártó, és valóban mást mutat-e kilométerórája a valós sebességnél. Aki veszi magának a fáradságot, és tényleg ellenőrzi, az rá fog jönni, hogy a „legenda” igaz, a kilométerórák kivétel nélkül úgy vannak beállítva, hogy többet mutassanak a tényleges sebességnél. De miért?

Az internetet ellepő fedélzeti kamerás videókban sokszor nem a vétkes sofőr szemszögéből látjuk a baleseteket, így nehéz megállapítani, mi lehetett a kiváltó ok, ám általánosságban elmondható, hogy a leggyakrabban azért történik az ütközés, mert a vezetőnek valami elvonja a figyelmét. Az alábbiakban összeszedtük az utóbbi években előfordult legfurább eseteket, amikor a hibázó autóvezetők egészen szokatlan magyarázatokat adtak az incidensekre.

Méretes közhely, hogy felgyorsult világban élünk, ahol a sietség a mindennapok részévé vált, akár evésről, vásárlásról, munkáról vagy közlekedésről van szó. Egy tavalyi felmérés szerint az Egyesült Királyságban 38 millió gépjárműre évi 2,3 millió gyorshajtás jut – és ezek csak azok, akiket a rendőrség rajtakapott. Adja magát a kérdés, hogy miért száguldozunk, hová sietünk annyira?

Régi vitatéma az autósok körében, hogy szabad-e villogással figyelmeztetni a szembejövőket arra, hogy a rendőrség éppen méregdrága fényképeket készít a gyorshajtókról. A kérdést persze onnan is meg lehet közelíteni, hogy ha mindenki betartaná a szabályokat, akkor nem lenne szükség az autósok közti szolidaritás efféle megnyilvánulásaira, de az elmélet helyett most koncentráljunk inkább a gyakorlatra.

Az emberi faj jellegzetes tulajdonsága, hogy sosem éri be azzal, ami van, mindig valami újra, jobbra vágyik. Számos szuper eszközt köszönhetünk ennek a génjeinkbe kódolt ambíciónak, ám óhatatlanul is születnek olyan találmányok, amelyek láttán nehéz megfejteni, mi járhatott kitalálójuk fejében.

Véget ért a tavasz, kezdődik a nyaralószezon, lehet keresgélni a jobbnál jobb autós úti célokat. És persze ismét kalkulálhatunk a garantált agyvérzéssel, amikor minden tetriszezés közben szerzett rutinunkat fel kell használnunk, hogy a család minden tagjának beférjen a holmija a bőröndökbe, azok pedig az autó csomagterébe.

Biztos sokan eltűnődtek már azon egy-egy szélvédőn talált Mikulás-csomag után, vajon ki volt az, akinek először pattant ki a fejéből az ötlet, hogy pénzt kérjen másoktól, amiért azok egy helyben állnak az autójukkal. Kinek köszönhetjük azt, hogy néhol csak több liternyi benzin áráért bérelhetünk ki néhány órára egy 4-5 m²-es aszfaltdarabot?

Vezetés közben telefonálni nem veszélytelen dolog, még akkor sem, ha kihangosítóval vagy fülhallgatóval tesszük, a beszélgetés ugyanis elvonja az ember figyelmét, és megnöveli a reakcióidőt. Míg az átlagos reakcióidő – tehát a probléma észlelésétől a beavatkozásig eltelt idő – 0,5 - 0,7 másodperc, ugyanez telefonálás közben akár a duplájára is nőhet.

Az autókat díszítő kiegészítő felszerelések egyidősek az autókkal, bizonyos esetekben azonban még náluk is idősebbek. A dísztárcsák őse például először 1680-ban jelent meg egy lóvontatású kocsin ugyanúgy részben esztétikai, részben praktikus okokból, mint manapság.

Nem létezik olyan autós, aki még soha nem lépte túl a megengedett sebességet valamely útszakaszon, és ennek nem az az oka, hogy mindenki megrögzött gyorshajtó, hanem az, hogy a sebességhatárok gyakran túlzó óvatossággal vannak megállapítva.

Annak ellenére, hogy Magyarország egyik legeredményesebb olimpiai sportága a kajak-kenu (mindössze vívásban és úszásban nyertünk több aranyat az ötkarikás játékokon), a kajak viszonylag későn, csak a 19. században jelent meg először hazánkban. Elsőként a nagy világjáró, Széchenyi István gróf írt a török tengerészek által használt „kajikról”, amit elegánsnak és élvezetesnek talált az egyéb kiállhatatlan és unalmas vízi járművekkel szemben. 

Megérkezett a március, és vele együtt az igazi tavaszi időjárás is hajnali fagyokkal, kiadós esőkkel és meleg hétvégékkel, amikor előkerülnek a garázsból az ősz óta pihenő biciklik. Egy néhány évvel ezelőtt készült felmérés szerint Magyarország igen előkelő helyen áll Európában a rendszeres kerékpárhasználat tekintetében.

Ma már elképzelhetetlen az élet autók nélkül, de kevesen tudják, hogy a múlt évszázad első éveiben, tehát alig több, mint száz éve még Amerikában is vesztésre álltak az automobilok a ló vontatta kocsikkal szemben. Az akkor még csak gazdag különcök szórakozásának számító „ördögi szerkezetek” nem voltak se kényelmesek, se megbízhatóak, és veszélyt jelentettek mind vezetőjükre, mind a járókelőkre.

Már csak napok kérdése, és véget ér a február, azaz megkezdődik a meteorológiai tavasz, ám ez nem feltétlenül jelent egyet a jó idő beköszöntével, hiszen ki ne emlékezne 2013 brutális márciusára, amikor forradalmunk ünnepén viharos erejű széllel és 25 cm-es hóval lepték meg az országot az égiek. Két autópálya is járhatatlanná vált, át kellett vágni a szalagkorlátokat, hogy az autók vissza tudjanak fordulni, de még így is több ezren rekedtek az utakon, és sokan csak a környékbeliek jóindulatának köszönhetik, hogy nem fagytak halálra. De nem mindenki volt ilyen szerencsés, a márciusi havazásnak ugyanis hat halálos áldozata is volt, velük a kihűlés végzett.

Egy nemrégiben közzétett amerikai felmérés szerint, az USA-ban átlagosan évi 17 600 percet töltenek az emberek a kocsijukban. Ez több mint nettó 12 nap évente. Több mint amennyit a barátaikkal vagy sok rokonukkal együtt töltenek. Ráadásul ennek a nem kevés időnek és kilométernek legalább a 60%-át egyedül, utas nélkül teszik meg.

Megtévesztő ez a januári tavasz. Mert, biztosak vagyunk benne, jön még idén szélvédőre jég. És ha ez így van, akkor még nem érdemes mélyre süllyeszteni a jégkaparót, elfelejteni a varázsigét; sőt, a következő jegesedésig fel lehet készülni a tél legmacerásabb autós feladatára, a szélvédő jégtelenítésére.

A szerencsés autótulajdonosok persze keveset gondolnak ezzel. Az az autó, amelyik garázsban éjszakázhat, ritkán küzd azzal, hogy reggelre vastag jégréteg lepi a szélvédőt, lehetetlenné téve a kilátást, illetve azt, hogy időben elinduljunk. A jeget el kell távolítani. De hogyan?

Van előnye is a koszos autónak, kétségtelen. Egy mocskos autót például keveseknek van kedve feltörni. Ráadásul, ha megmossuk az autót, jó eséllyel kezd el szakadni az eső már aznap délután vagy másnap... Vagy ott van Nikita Golubev, orosz művész, aki kimondottan keresi is az utcán fellelhető, minél koszladtabb autókat, hiszen ezeket használja aztán műalkotásai „vásznaként”, óriási nevet szerezve ezzel magának.