Autófelszerelés Blog
Megérkezett a síszezon, aki teheti felszereli a síléctartót a kocsira, nyakába veszi a családot, és indul egy kis téli kikapcsolódásra. Mivel a magyar síkedvelők legnépszerűbb úti célja a szomszédos Ausztria, az autófelszerélesek.hu csapata összeszedte, melyek azok az apróságok, amikre minden autósnak oda kell figyelnie, ha a sógorokhoz látogat.
Az utazás ma már a szabadidő aktív eltöltésének egyik legnépszerűbb és legelterjedtebb módja, de nem volt ez mindig így. Évszázadokkal ezelőtt az utazás csak a gazdagok és a nagyon bátrak privilégiuma volt, nem véletlen, hogy Marco Polo kultikus figurává nőtte ki magát, amiért volt mersze ellátogatni a kutyafejű tatárok és egyéb barbár keleti népek birodalmába. Később, amikor a világ ismertebbé és biztonságosabbá vált, az utazás népszerűsége is fokozatosan nőtt, a kényelmetlenségek azonban sokakat elrettentettek.
Az autó manapság már nem egyszerű kényelmi eszköz, hanem a mindennapok elengedhetetlen része. Aki megszokja a használatát, az hajlamos komoly életszínvonal-romlásként megélni, ha akad olyan nap, amikor szerviz, vizsgáztatás vagy bármi más okból kifolyólag nem ülhet bele. De nem volt ez mindig így, az autózás hőskorában, a 20. század elején az automobilok kimondottan nyári járműnek számítottak, épeszű ember meg se próbált havas utakon ügyeskedni velük.
2015-ben a világ egyik legnagyobb olaj- és gázvállalata, a BP – vagy más néven British Petroleum – közzétett egy jelentést, amelyben a jelenlegi kitermelési szint mellett 52 évre elegendőnek saccolja a Föld kőolajtartalékát. Némi fejszámolás után megállapítható, hogy 2067-ig nem kell aggódnunk. Vagy mégis?
Hajlamosak vagyunk a bal oldali közlekedést úgy kezelni, mint az angolok különcségének és makacs hagyománytiszteletének ékes bizonyítékát, pedig a kérdés ennél valamivel árnyaltabb, és számos érdekességre bukkanhatunk, ha jobban megvizsgáljuk.
Vannak dolgok, amelyek annyira hozzátartoznak az életünkhöz, hogy eszünkbe sem jut elmerengeni azon, milyen lenne az élet nélkülük, vagy hogy mennyi mindennek kellett történnie ahhoz, hogy a hétköznapok ennyire szerves részévé váljanak. Tudja bárki, mióta számít a mindennapi rutin részének a fogmosás, ki találta fel a kanalat, vagy hol jelent meg az első papír-zsebkendő? Valószínűleg ugyanez a helyzet az autók csomagtartójával is. Mivel manapság már nincsenek olyan modellek, amelyekben ne lenne valamekkora méretű csomagtér, nem gondolkodunk azon, vajon hogyan oldották meg a csomagszállítást az első automobilok idejében. Pedig a ma ismert csomagtartók egy több száz éves fejlődéstörténet eredményei.
Sokáig csak városi legendának tartották, a GPS-eszközöknek és a mindenki számára elérhetővé vált mobilos applikációknak köszönhetően azonban ma már bárki meggyőződhet róla, hogy őt is átverte-e az autógyártó, és valóban mást mutat-e kilométerórája a valós sebességnél. Aki veszi magának a fáradságot, és tényleg ellenőrzi, az rá fog jönni, hogy a „legenda” igaz, a kilométerórák kivétel nélkül úgy vannak beállítva, hogy többet mutassanak a tényleges sebességnél. De miért?
Az internetet ellepő fedélzeti kamerás videókban sokszor nem a vétkes sofőr szemszögéből látjuk a baleseteket, így nehéz megállapítani, mi lehetett a kiváltó ok, ám általánosságban elmondható, hogy a leggyakrabban azért történik az ütközés, mert a vezetőnek valami elvonja a figyelmét. Az alábbiakban összeszedtük az utóbbi években előfordult legfurább eseteket, amikor a hibázó autóvezetők egészen szokatlan magyarázatokat adtak az incidensekre.
Méretes közhely, hogy felgyorsult világban élünk, ahol a sietség a mindennapok részévé vált, akár evésről, vásárlásról, munkáról vagy közlekedésről van szó. Egy tavalyi felmérés szerint az Egyesült Királyságban 38 millió gépjárműre évi 2,3 millió gyorshajtás jut – és ezek csak azok, akiket a rendőrség rajtakapott. Adja magát a kérdés, hogy miért száguldozunk, hová sietünk annyira?
Régi vitatéma az autósok körében, hogy szabad-e villogással figyelmeztetni a szembejövőket arra, hogy a rendőrség éppen méregdrága fényképeket készít a gyorshajtókról. A kérdést persze onnan is meg lehet közelíteni, hogy ha mindenki betartaná a szabályokat, akkor nem lenne szükség az autósok közti szolidaritás efféle megnyilvánulásaira, de az elmélet helyett most koncentráljunk inkább a gyakorlatra.
Az emberi faj jellegzetes tulajdonsága, hogy sosem éri be azzal, ami van, mindig valami újra, jobbra vágyik. Számos szuper eszközt köszönhetünk ennek a génjeinkbe kódolt ambíciónak, ám óhatatlanul is születnek olyan találmányok, amelyek láttán nehéz megfejteni, mi járhatott kitalálójuk fejében.
Véget ért a tavasz, kezdődik a nyaralószezon, lehet keresgélni a jobbnál jobb autós úti célokat. És persze ismét kalkulálhatunk a garantált agyvérzéssel, amikor minden tetriszezés közben szerzett rutinunkat fel kell használnunk, hogy a család minden tagjának beférjen a holmija a bőröndökbe, azok pedig az autó csomagterébe.
Biztos sokan eltűnődtek már azon egy-egy szélvédőn talált Mikulás-csomag után, vajon ki volt az, akinek először pattant ki a fejéből az ötlet, hogy pénzt kérjen másoktól, amiért azok egy helyben állnak az autójukkal. Kinek köszönhetjük azt, hogy néhol csak több liternyi benzin áráért bérelhetünk ki néhány órára egy 4-5 m²-es aszfaltdarabot?
Vezetés közben telefonálni nem veszélytelen dolog, még akkor sem, ha kihangosítóval vagy fülhallgatóval tesszük, a beszélgetés ugyanis elvonja az ember figyelmét, és megnöveli a reakcióidőt. Míg az átlagos reakcióidő – tehát a probléma észlelésétől a beavatkozásig eltelt idő – 0,5 - 0,7 másodperc, ugyanez telefonálás közben akár a duplájára is nőhet.
Az autókat díszítő kiegészítő felszerelések egyidősek az autókkal, bizonyos esetekben azonban még náluk is idősebbek. A dísztárcsák őse például először 1680-ban jelent meg egy lóvontatású kocsin ugyanúgy részben esztétikai, részben praktikus okokból, mint manapság.
Nem létezik olyan autós, aki még soha nem lépte túl a megengedett sebességet valamely útszakaszon, és ennek nem az az oka, hogy mindenki megrögzött gyorshajtó, hanem az, hogy a sebességhatárok gyakran túlzó óvatossággal vannak megállapítva.