Valentin-napi elmélkedés
Egy nemrégiben közzétett amerikai felmérés szerint, az USA-ban átlagosan évi 17 600 percet töltenek az emberek a kocsijukban. Ez több mint nettó 12 nap évente. Több mint amennyit a barátaikkal vagy sok rokonukkal együtt töltenek. Ráadásul ennek a nem kevés időnek és kilométernek legalább a 60%-át egyedül, utas nélkül teszik meg.
Nálunk ugyan kisebbek a távolságok, de az úthálózatunk is több kívánnivalót hagy maga után, ezért – a dugókat is beleszámolva –valószínűleg egy átlag budapesti lakos, aki autóval jár munkába, legalább ennyi időt ül a volán mögött. Miért fontos ez? Hát azért, mert közeleg a Valentin-nap, amikor az ember meglepi valami apró ajándékkal, figyelmességgel azt, aki a legkedvesebb neki. Ugyan mikor máskor juthatna eszünkbe szerelmünk mellett hűséges négykerekű társunk, aki nap nap után fáradhatatlanul teljesíti kívánságainkat, és visz bennünket a megadott helyre?
Nem kell persze rögtön természetellenes vonzalmat vizionálni ember és gép közé, mint tette azt Stephen King, a horrorkirály Christine című regényében, de ha a szívünkre tesszük a kezünket, bevallhatjuk, hogy az autónk azért több számunkra egyszerű gépnél, és komolyabb érzelmek fűznek hozzá, mint mondjuk a kenyérpirítóhoz, a teafőzőhöz vagy a hűtőszekrényhez. Márpedig bizonyos távol-keleti vallások szerint mindenbe, amihez érzelmekkel viszonyulunk, lélek költözik. Ha szeretjük (vagy éppen gyűlöljük) az életünk részévé vált járművet, akkor miért ne hihetnénk el, hogy az is viszontszeret (vagy éppen gyűlöl) bennünket.
Egy szó, mint száz, a Valentin-napnál kevés jobb alkalom van arra, hogy meglepjük valamivel négykerekű kedvesünket. Az autofelszereles.hu kínálatában jobbnál jobb ajánlatok közül válogathatunk. Nem kell nagy dolgokra gondolni, de egy szép csomagtértálca, egy új gumiszőnyeg vagy akár egy évszakhoz illő hólánc is javíthat autónk kedélyállapotán, márpedig sokszor előfordul, hogy a jármű hangulata határozza meg, sikerül-e eljutnunk úti célunkhoz vagy sem. Miért ne kedveskednénk neki valami aprósággal?