Tragacsok és a Nobel-díj, no meg a garancia

Akerlof tragacspiaca, bár egy mindenki számára könnyen érthető autópiaci szituációból indul ki, és azt elemzi, a szabad piacok bármilyen területére érvényes következtetéseket von le. Az elmélet szerint a versenyzői piac akkor működik megfelelően, ha érvényesül benne a tökéletes információ elve. Leegyszerűsítve ez valami olyasmit jelent, hogy a vevőnek tisztában kell lennie mások döntéseivel, ami ez esetben annyi, hogy minél pontosabb információkkal kell rendelkeznie a termékekről, szolgáltatásokról, minőségről, árról, választékról, hogy az esetleges információbéli hiányosságait az eladó saját előnyére ne használhassa ki. Ha az elv nem érvényesül, fennáll annak a veszélye is, hogy a piacról a legjobb minőségű termék, áru vagy szolgáltatás kivonul, létrejön a kontraszelekció, a piac összeomlik.

Az eladónak tehát, bármilyen üzlete legyen is, minden körülmények között az az érdeke, hogy az általa nyújtott minőségről torzításmentes információkat közöljön, még akkor is, ha esetleg valamiféle érdekellentét mást tenne logikusabbá. Tudjuk, hogy a piacon sokszor jelenik meg a közgazdaságtanban „csalárd magatartásnak” nevezett üzleti viselkedés. Ez egészen egyszerűen azt jelenti, hogy az eladói oldal valótlant állít, vagy valamit elhallgat az árujáról. (Külön kutatás tárgya, hogy a reklámok mennyire szolgáltatnak tökéletes információt, mennyiben alakítanak asszimmetrikus információn alapuló helyzeteket...) Az elmélet szerint ezzel az egész piac működését veszélybe sodorhatja. Mit tehet a vevő, ha gyanakszik?

Megismeri a tragacspiac-modellt, és tudja, ha az eladó tökéletes és megbízható információt közvetít, akkor bátran ad garanciát is a termékére... A garancia pedig bizalmat teremt.